Sokfelé ettem, még többször csalódtam. Valamiért az emberek azt hiszik, hogy ebbe legalábbis tejszínt kell tenni (még Nigella is így írja). Pedig az igazi és eredeti carbonara szószban mindössze 3 összetevõ van az esetleges fûszereken kívül: pancetta (vagy bacon), tojás és sajt.

• 50 dkg spagetti vagy masni- , tollszár- vagy fúrótészta. Amelyik szimpatikus vagy van otthon.
• 8 nagy vagy 12 kisebb szelet bacon vagy hasaalja szalonna (pancetta)
• 4 tojás sárgája és 1 egész tojás
• 10 dkg reszelt parmezán vagy pecorino vagy vegyesen.
• õrölt feketebors
• evõkanálnyi oliva olaj

Kell még hozzá egy tésztafõzõ fazék, valamint egy NAGY serpenyõ, amibe belefér az egész kifõtt tészta. Én használtam még egy girizd fokhagymát és egy pici csokor petrezselymet is, de ezek már eltérések az eredeti recepttõl. Természetesen a recept bármilyen módosítása lehetséges, csak az eredeti római recept szerint nem szükséges. Még a fokhagyma vagy a petrezselyem sem szerepel benne.

A sajtokat frissen finomra reszeltem (én a pecorinot jobban kedvelem, de most fele-fele arányban kevertem õket). Sikerült nagyon szép bacon szalonnát venni, amin alig volt zsír. A szalonnát vékony csíkokra vágtam. A zsíros részt különvettem.

A szalonna zsírosát egy evõkanál olivával kisütöttem, majd a zsírba a kicsit összenyomott fokhagymát is megpirítottam. A szilárd részeket kivettem a zsírból (a fokhagymát megettem, a szalonnapörcöt eltettem túrós csuszához, bár nyugodtam bele lehet tenni a tésztába), majd a felvágott húsos részt sütöttem benne pirosra. Lecsurgattam róla a zsírt, és egy papírtörölközõre tettem.

A 3 sárgáját és az egész tojást egy mélytányérba ütöttem. Daráltam rá borsot rendesen, de sót azt nem adtam hozzá, mert mind a bacon, mind a parmezán igencsak sós összetevõk. Felvertem a tojást és belekevertem majd az összes sajtot. Egy keveset félretettem a tálaláshoz. Még egy sárgáját kellett beleütnöm, mert túl sűrű lett. Ez a tojás hiányzik a képekről :) A petrezselymet felaprítva belekevertem, majd félretettem az egészet, mert elfelejtettem feltenni vizet a tésztának. Mivel a szósz elég sós, a tésztavízbe csak egy kiskanálnyi sót tegyetek, különben nektek is elsózott lesz, mint nekem.

Volt egy kis padlizsánom még a kertben, azt felkockáztam, és a szalonnazsíron megpároltam - a padlizsán semmilyen tésztának nem árthat, bár ez nem része a carbonarának :) A maradék pörzsbe dekányi vajat tettem, mert a padlizsán ellopta a zsír nagyját. A tésztát leszûrtem, de a fõzõvízbõl egy nagy merõkanálnyit félretettem. A felforrósított zsir/vaj keverékbe visszaszórtam a sonkapörcöt és beleborítottam a kifõtt tésztát. Két nagy favillával átkevertem, majd levettem a tûzrõl. Ekkor ráborítottam a tojásos sajtot és tovább kevertem, hogy a tojás ne süljön meg, de bevonja a tésztát. A tésztafõzõ lével (van benne keményítõ szépen a tésztából) tovább dúsítottam a tojásos keveréket. A tészta és a lé hõjétõl a tojás és a sajt egy selymes krémes bevonatot képez a tészta felületén. Tán ezért is érdemes a fentebb említett különféle tésztafajtákat használni, azoknak fajlagosan nagy a felületük, sok szószt képesek felvenni.

Magamnak egy kis padlizsánnal és a maradék rászórt reszelt sajttal tálaltam. Az életlen képért elnézést kérek.

.... Én egy kicsit nagyon elsóztam ....