Császár ugyan nem vagyok, de kaptam egy szép adag császárgombát egy jó barátunktól, akinek van dílere! Soha nem ettem, utánanéztem hát, mit érdemes belõle készíteni.

A szakirodalom szerint valamelyik francia császár(?) annyira megszerette, hogy minden alattvalónak be kellett szolgáltatnia, amit talált, különben ...

A neve is hasonló sok nyelvben. A gomba a galócák családjába tartozik, de az élénksárga különálló lemezei nagy biztonsággal elkülöníti a mérgezõ, vagy rosszindulatú rokonaitól. További információt innen nyerhettek.

Szóval adva van vagy fél kiló ebbõl a gyönyörûségbõl. (Egy vagyon lehetett - egyes források szerint 100-300 euro/kg az ára). Megmostam, leszárítottam, mert mûanyag zacskóban tárolták egy napig, és igencsak dögszagú lett. Kivettem belõle egy reggelirevaló mennyiséget. Ez a gomba jól tûri a fagyasztást is, ezért a maradékot a csodahüttõbe küldtem pihenni.

Elõvettem két szép házi tojást, egy szelet kenyeret és kis vajat is.

A gombát feldaraboltam. Kellemesen ropanós húsa van. Kikerestem a kedvenc kis öntöttvas serpenyõmet, vajat dobtam bele és rászórtam a gombát és csöppet megborsoztam, sóztam. Amikor minden megsárgult (erõs festékanyaga van, mindent megfog!), ráütöttem a két tojást és féligmeddig lágyra sütöttem. Én nagyon szeretem az igazán lágy tükörtojást.

Feldaraboltam két paradicsomot hozzá.

Gyorsan lemértem a legnagyobb paradicsomomat is (eddig a pillanatig):

Majd egy szelet kenyérrel és a rengeteg paradicsommal császár módjára megreggeliztem belõle.

Nagyon finom testes gomba, kicsit nyálkás lett, mint a vargánya, viszont nincs olyan erõs illata. Az ízét nem tudom leírni, de nekem nagyon izlett!