Rég fõztem már curryt és a cukorborsó teljes szépségében várja a feldolgozást. Volt a boltban shiitake gomba és szálkátlan zöldbab is.
Leszedtem egy karalábot, vettem egy kis fej karfiolt, egy jégcsap retket és egy szem kápiát - ja meg 3 lila hagymát.
Kókusztej, ghi, curry paszta, szója, halszósz, gyömbér, sárgarépa voltak itthon. Elég sok minden gyûlt össze, amit nagyon szeretek roppanósra elkészítve.
Valami hús is kellene bele - mégse legyen olyan üres. Kis vadászat a csodahüttõben egy adag szép világos puhahátszín csomagot eredményezett, amit hagytam kiolvadni, míg a zöldségekkel dolgoztam.
Kimagoztam egy csilipaprikát és kettévágtam. Egy bõ evõkanálnyi ghi-n elkezdtem pirítani. Belereszeltem egy ujjnyi gyömbért is. Pár perc múlva két evõkanálnyi piros curry pasztát adtam még hozzá, és úgy pirítottam tovább. Amikor már erõs paprika szag lengedezett, félrehúztam, hisz a hús még ki sem olvadt. Ez valójában egy hiba, mert a thai ételek fõzésének egyik szabálya, hogy elõbb MINDENT készítsünk elõ, csak azután gyújtsuk meg a tüzet!
A felvágható zöldségeket meghámoztam és lehetõség szerint juliennre vágtam. A gombát csak kicsit vagdostam össze.
Mire ezzel elkészûltem, kiolvadt a hátszín. Csodaszép világos és tiszta hús, fel is kockáztam 1x1 cm-es kockákra az egészet.
Visszatettem a lángra a ghi-t a curryvel, és belekevertem a felkockázott marhát. Jó alaposan összepirítottam, majd felöntöttem 2 dl alaplével. Lefedtem, és hagytam lassan fõni.
A zöldségeket a teraszra vittem, mert már igen meleg volt a konyhában. A nagy bonyhádi teflonos serpenyõmet tettem az indukciós rezsóra egy-egy fakanálnyi ghi-vel. Egyesével vagy kettesével (ahogy a tányérokban elõkészítettem) roppanósra pirítottam, majd egy nagy edénybe kevertem õket. Került bele még bambuszrügy és mungóbab csíra is konzervből.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A zöldbab nem hagyta magát. Nem roppanós, hanem rágós lett, pedig megprõbáltam egy kis húslével párolni is puhábbra. Gyanús volt már tisztításkor is, de most véglegesen eldõlt, hogy nem szabad belekeverni a zöldségbe - öreg mint az országút.
A végére maradt a karfiol-karaláb-kápia tányér, ami szintén a nagy tálba került pirítás után.
Persze mindezt a felhajtást egy NAGY wokban is elõ lehetett volna adni, de azt csak a konyhában tudnám a gázon felfûteni, viszont ahhoz túl meleg van!
A gombát külön borsoztam, sóztam és egy csöpp ghi-n megpároltam - nem mindenki szereti a gombát, nem keverem bele a zöldségekbe.
A megfõtt currys marhába beletettem a kókusztejet és egy evõkanál curry port is, mert a pasztának kicsit elment az illata (valószínüleg a hosszú húsfõzés miatt).
Jól felkevertem, megrottyantottam és felöntöttem més egy bõ deci alaplével.
Tálaláshoz fõztem hozzá rizst is.
A maradékot hűtőbe tettem, ahol a curry kocsonyásra hült.
