Ismét Gárdonyban kötöttünk ki a barátainknál. Üres kézzel nem szeretek menni, vittünk hát lecsópaprikát, paradicsomot, hagymát, valami maradék István Gazda kolbászát és szalonnát.

Tudtam, hogy a háziasszonynak van füszerpaprikája, ezért azt nem is vittem, de vettem 6 csõ friss kukoricát is. Bepakoltam a kisbográcsomat, amit még indulás elõtt kisikáltam és bekentem szalonnabõrrel. Egy kis kupac sárgabarackfa hasábot is vittem, mert féltem, hogy a legutóbbi bográcsolással elfogyasztottam a tüzifájukat.

Felkockáztam 20 dkg füstölt szalonnát és közel egy kilónyi vereshagymát. A kolbászról lehúztam a belet, és felkarikáztam. Házigazdánk a már megismert tudásával remek tüzet szított, amin kisütöttem a szalonna zsírját és beledobtam a hagymát és a kolbászkarikákat, hadd piruljanak egy kis pirospaprikával.

A parázsba a tûztér szélére betettem az alufóliába csomagolt kukoricákat is - szépen megsülnek, mire a lecsó kész van. (Ez persze nem jelenti azt, hogy kukoricás lecsó készült! Egyszerûen csak szeretjük a sült kukoricát.).

Felkockáztam a paradicsomot és karikára vágtam a paprikát.

Ezalatt a tüzön szépen megpirult a hagyma és társai.

Én mindig a paradicsomot teszem be elõször a lecsóba, hogy a paprikát ne kelljen sokáig fõznöm. Ha kell, akár kardviadalra is kiállok emellett a módszer mellett!

Addig rotyogtattam, amig a paradicsom héja összepöndörödött.

Ekkor borítom csak bele a paprikát.

Addig fõzöm, amig a zöldpaprika kicsit összeesik, de még roppanós marad, és máris tálalom.