Általában évenként nyárnyitóra fõztem nagy adag gulyáslevest a 35 literes rézbográcsomban a szomszédságnak, de ez pár éve a hektikus iskolai évvégék és érdeklõdés hiányában elmaradt. Idén is terveztem. Megvettem hozzá a lábszárat és nyakat, de az utolsó pillanatban ballagás és szerenád miatt elmaradt megint.
Most kontrasztként elkészítettem egyik legjobban sikerult gulyásomat pici bográcsban is. Ha a különbséget zongorázni tudnám ...
Kedvenc szomszédaink meghivtak Gárdonyba egy kis nyaralásra, bepakoltam hát a hús egy részét a hûtõtáskába és PO mester fantasztikus füstölt csilijét, hogy valódi füst ízzel emeljem a gulyás ízét, valamint a legkisebb bográcsomat. Persze az elsõ nap még bizonytalan volt ebédügyileg, így háziasszonyunk készített egy fantasztikus egyszerû olasz szószt a Dolce Vita Fõzzünk Olaszul szakácskönyvbõl (nagyon jó könyv, érdemes megvenni). Másnapra pedig fantasztikus halászlét kaptunk háziasszonyunk öccse jóvoltából, aki addigra megfogta idei 50-ik nagy halát és a mélyhûtõbe elrejtett sok belsõséget. Maradt az utolsó nap a bográcsolásra.
Korán keltem, és irány az Aldi, mert az van a legközelebb. Hagymát, répát kaptam, de se gyökeret, se zellert nem találtam. Gyökérrel kisegített a nagy horgász, egy pici zellert pedig hoztam még otthonról magammal.
Felhasználtam hozzá (6-7 főre):
- 1,6 kg marhalábszár csont nélkül
- 1 kg vereshagyma
- 15 dkg szalonna
- 2 db gyökér
- 1/4 zellergumó
- 3 sárgarépa
- 4 nagyobb krumpli
- õrölt kömény
- só, pirospaprika
- füstölt csili paprika PO-tól
Felkockáztam a szalonnát és megaprítottam a hagymát.
Ez utóbbi elég furcsa állapotban volt, mindnek kiesett a fonnyadt közepe. Pedig állítólag az Aldi ad a minõségre...
Házigazdánk megrakta a tüzet. Szép kicsi tûz - pont a bogrács méretéhez lett szabva. Ezalatt felvágtam a lábszárat is, ami rendesen tele volt inakkal, bõnyeggel, faggyúval, de ezek vajpuhára szétfõnek. Aki meg nem szereti, az átteheti a tányéromra :)
A bográcsban lesütöttem a szalonnát zsírjára. Beledobtam a hagymát és a marhahúst és jól elkevertem. Nagy lángra téve pörköltem, majd egy paprikacsumát is beletettem (paprikacsuma minden kajába kell!!!)
Hamar levet eresztett, amit igyekeztem szintentartani néha-néha kis víz hozzáadásával.
Meghámoztam a krumplit és a sárgarépát, felkockáztam és egy tálba tettem kevés vízzel leborítva. A gyökeret és a zellert lehámoztam - elfértek a krumplistálban azok is. Két óra múlva egy evõkanál õrölt köményt, sót és két evõkanál pirospaprikát kevertem a húshoz. A fotó ugyan életlenre sikerült, de azért látszik a színváltozás.
Összerottyant tiz perc alatt, amikor a kóstolás alapján egy teáskanálnyi PO féle füstölt csilivel módosítottam a körtefa füstjének ízét. Felöntöttem egy liter vízzel és beletettem a gyökeret, zellert, mert azok hoszabb fõzést igényelnek.
Bõ fél óra múltán feltöltöttem a bográcsot a felkockázott sárgarépa/krumpli/áztatóvízzel (csak nem öntöm ki azt a lét?) meg további vízzel.
Húsz percig még rotyogott (egyesek szerint adhattam volna többet is a répának, de akkor a krumpli esett volna szét). Kóstolás alapján még sóztam kicsit és egy kávéskanál köményt is tettem bele. Valószínűleg elég lett volna ebben a fázisban adni a köményt hozzá.
Tálaláskor ki-ki sajátmaga döntötte el mennyi csípõset tesz bele.
Ez a sûrûség csak az USA-ban érdemli ki a "leves" elnevezést ...