A közelmúltban a kapormártás kapcsán András és Süllőcske is megemlítette a kaporvajat. Megtetszett az ötlet, legott be is jelentettem, hogy márpedig hétvégén az lesz reggelire. Egerek és emberek...
A szűkebb család elkezdett ellenkezni: úgy biztosan kevés lesz, nagyon zsíros lesz, tegyél bele mást is. Engedtem a szelíd – családon belüli – erőszaknak, és néhány összetevővel dúsítva készítettem el az ételt, amit innentől kezdve már nem hívhattam kaporvajnak.
Hozzávalók:
10 dkg vaj
Egy kis csokor kapor
3 kemény tojás
10 dkg trappista
½ pohár tejföl
Egy teáskanál mustár
A vajat este elővettem a hűtőből, hogy megpuhuljon. A tojást is megfőztem, megtisztítottam, hidegen könnyebb reszelni.
A kaprot finomra vágtam.
A tojásokat és a sajtot lereszeltem, hozzáadtam a többi hozzávalót, kicsit sóztam, és alaposan kikevertem.
Az illatos, lágy krém reggelre olyan morzsalékos lett a hűtőben, mint a bolti tehéntúró. A kész pirítósokra kiskanállal mertem rá, mert a késről lepotyogott. Hogy legyen valami tartása, az NDK melegszendvics-sütőbe toltam be egy percre, ahol kicsit ráolvadt. Itt nyert új értelmet a dolog, a meleg hatására ugyanis elkezdte árasztani a kapor és a mustár az isteni aromáját. Végül, ha nem is úgy sikerült miden, ahogy szerettem volna, azért jót ettünk.
