Jó eső volt a napokban, gondoltam hagyom szikkadni kicsit a földet, szombaton főzőcskézek.
Egy kis édességet megettem volna már. Régóta izgatta a fantáziámat a grízpuding, valahol olvastam róla, de el nem tudtam képzelni, milyen lehet. Az, hogy valamit még nem főztem soha, nemigen szokott zavarni, belevágtam tehát. Feltúrtam az Internetet szokás szerint, elolvastam pár receptet. Többségük gyümölcs- vagy csokoládéöntettel ajánlotta, de én valami másra vágytam. Karamellöntet. Ez lesz az. Mondjuk, olyat sem csináltam még.
Hozzávalók:
Az öntethez:
4 púpozott evőkanál kristálycukor
2 dl habtejszín
1-2 dkg vaj
csipet só
A grízpudinghoz:
1 l tej
4 púpozott evőkanál kristálycukor
1 zacskó vaníliás cukor
7 evőkanál búzadara
3 tojás
1-2 dkg vaj
csipet só
Először a karamellöntetet készítettem el. A cukrot feltettem olvadni. Nem akart. 20 perc hevítés után megláttam a sótartót az asztalon, a cukortartót meg a helyén. Meglepő lett volna, ha megolvad. A sót beleöntöttem egy tányérba hűlni, aztán később beleborítottam a cukortartóba. Igen, oda. Tehát ha valaki gravlaxot szeretne készíteni, van fél kiló sózott cukrom.
Ismét feltettem a lábost - immár cukorral -, megolvasztottam a cukrot, és kissé megpirítottam.
A gázról félrehúzva beleöntöttem a tejszínt, hozzáadtam a vajat, megsóztam, és kis lángon addig kevertem, míg a cukor teljesen elolvadt, majd kicsit be is forraltam.
A grízpudinghoz a cukrot kikevertem a tojások sárgájával, a vaníliás cukorral és 1 dl tejjel.
A maradék tejet felforraltam, sóztam, és belekevertem a búzadarát. Először nagyon hígnak tűnt, utána meg olyan lett, mint a csiriz. Na szépen vagyunk – gondoltam, - most már ilyen lesz. Hozzáadtam a cukros tojást, egy darabka vajat, és még pár percig főztem.
A tojásfehérjét egy csipet sóval kemény habbá vertem, és beleforgattam a kulimászba. Láss csodát, olyan könnyű lett tőle, csak ámultam.
A tálak aljára karamellöntetet csorgattam, majd rákanalaztam a pudingot.
Az egyik tálat kibéleltem folpackkal, hogy könnyebben ki lehessen borítani tányérra a fotózáshoz. Hát a karamellt alig tudtam levakarni róla. Nem lett szép – mondjuk a fotómasina is ludas ebben –, de én ilyen jót még életemben nem ettem.
