Jövök hazafelé a hegyről. A völgyben a hídnál található a vízmű által pár éve épített kút (közkifolyó). Előre feltöltött kártyával működik: beleteszi az ember a kártyát, aztán folyik a víz, amíg tart az egyenleg. A kút mellett ácsorog B is - aki a vízműtől ment jó pár éve nyugdíjba –, és elégedetten szemléli az utánfutón álló egy köbméteres tartályt töltő házaspárt.

Nem szeretem B-t, dölyfös, lekezelő, néha kifejezetten bunkó. Fapofával igyekszem elslisszolni mellette, a franc se akar cseverészni vele. Nem sikerül.

- Mit szólsz hozzá? - kérdi olyan hangsúllyal, mintha az ő érdeme lenne a kút.

- Semmit.

- Semmit?

- Semmit.

- Nem örülsz neki?

- Nem.

- Miért nem?

- Nézd. Nem örülök neki, de nem vagyok bánatos miatta, és nem is haragszom érte. Egyszerűen nem érdekel.

- De miért nem?

- Mert nincs rá szükségem.

- De mit csinálsz ha szomjas vagy?

- Iszom.

- Mit iszol?

- Vizet.

- És ha nincs?

- Akkor szomjazom.

- És honnan veszel vizet?

- Otthonról. Nálunk a panelban van víz, csak meg kell nyitni a csapot, és folyik.

- És onnan cipeled a hegyre? Miért nem viszel innen?

- A buszmegálló száz méterre van a háztól, idáig elzötyög velem a busz, innen meg mindenképpen fel kellene vinni a telekig.

- De ez olcsóbb, nem kell fizetni a csatornadíjat.

- Hetente egy-két alkalommal tudok kijönni, egy napra 2-3 liter vizet hozok. Ennyi csatornadíjat még ki tudok fizetni.

- De ez sokkal finomabb, nem klóros, valódi karsztvíz.

- A kútból 10 liter a legkisebb ajánlott mennyiség a mérőóra ponttalansága miatt. Ha most felviszek tíz litert, vagy egy hét múlva is ihatom az állott, műanyagízű vizet, vagy kiborítom a maradékot, és cipelem haza a kannát, mert ugye legközelebb is kell valami a víznek. Akkor már inkább hozok otthonról flakonban, az üres palackot meg bevágom a hátizsákba.

- És mivel locsolsz?

- Nem gondolod, hogy 325 forintos vízzel fogok öntözni? Ott a ciszterna, nyolc köbméter, a télen tele lett.

- És ha kiürül?

- Akkor esőtáncot járok baszdmeg. - Kezd elegem lenni a nyaggatásból.

- Pedig rengeteg ember kiköltözött a városból a hegyre, nekik valóságos áldás ez a kút.

- Ha nekik jó, nekem is. Bár akiket én ismerek, nem sok vizet zavarnak.

- Hülye vagy te ehhez.

- Úgy van! - faképnél hagyom.

A megállónál még látom, ahogy vörös fejjel, hevesen gesztikulálva magyaráz valakinek, közben sűrűn felém tekinget.