Anica inkognítóban
(ami spagettinek indult és kis apró, csinos kagylókkal álmodtam meg, de kirúgás-érett a szakácsnőnk, mert nagyon szétszórt. Viszont hirtelen felindulásból szerintem vicceseket kreál, csak meg nem értett zseni)
Túl ritkán eszünk a tenger gyümölcseiből, még halból is, nemhogy a többiből. Péntek este betévedtem a Lidl fagyasztópultjába és csábító kis jószágok képében rámmosolygott a végtelen kékség üzenete: herkentyűt kell ennünk!
Hazatessékeltük magunkkal a doboz kagylót – férjemnek szeme sem rebben, bármit pakolok a kosárba, azt kell mondjam, hihetetlen önuralma van – és pár nap múlva, mikor már nem bírtam tovább, előhalásztuk a fagyasztóból.
Makarónit főztem, nem éppen al dente, inkább a ropogós és a puha közötti állapotig, mert hiába mondja nekem bárki, hogy az előbbi a tökéletes makarónilét netovábbja, hogy minden makaróni arról álmodozik, hogy egykor megroppan kissé a fogak alatt utolsó pillanataiban, ha egyszer a család nem úgy szereti. Nos, azért a szanaszerteszét főzéstől még elég messze maradt a dolog, úgyhogy senki ne kiáltson gasztrorendőrségért, magatoknak úgy alldentéztek, ahogy jólesik, az enyém ilyen állapotában várta jobb sorsát.
Kevés olívaolajon (mert ehhez azért mégiscsak) pár gerezd zúzott fokhagymát és fél kápiapaprikát pirítottam, feldarabolt cukkinit, két evőkanál sűrített paradicsomot és kevés fehérbort (félédeset, Tokaj környékéről, áldassék a neve kedves édesapámnak, aki minden látogatásunkkor felajánlja, hogy adnak egy üveggel. És mi mindig elfogadjuk.) adtam hozzá.
Kevés párolás után hozzáadtam a kagylót, amiről a fagyasztóból kikerülve derült ki, NEM AZT vettem meg, amelyiket először akartam, hanem valami szószban eltett fésűkagylót. Na, itt kezdett lutrivá válni a dolog, amíg sült a tepsiben (vagy inkább olvadt), addig a dobozon szereplő összetevők alapján reménykedtem, hogy valami hasonlóban fagyasztották le, mint amit én éppen berhelek (az összetevők között szereplő fokhagyma, bors, petrezselyem, fehérbor nagyjából megnyugtatott, a gomba és a konyak meg ártani biztos nem árthat. A Créme fraiche-ről meg dunsztom nem volt, mi lehet, úgyhogy a jószerencsére bíztam a dolgot). Nem volt mit tenni, rövid hezitálást követően beletettem a boros-fokhagymás szószba, majd tejszínnel felengedtem, sóztam, borsoztam és összeforraltam, aztán apróra vágott petrezselyemzölddel és a tésztával tálaltam.
Nos, nem tudom, van-e ilyen jellegű autentikus kagylós makaróni, de gyakorlatlanságom okán nem nagyon mertem variálni. Beleolvastam néhány receptbe, leszűrtem a tanulságot (és a tésztát), majd konzultációs lehetőséget kértem Mitzitől, nem nyúlok-e nagyon mellé.
A végeredmény egy kellemes, könnyű, hétfő esti vacsora lett, ami most indul alapállapotából. 5 év múlva megírom, hová fejlődik addigra. Addig még néhányszor fejjel megyek a falnak kaja-ügyben is, de legalább nem unalmas velem az élet :-D
Ja, miután vacsorát követően elmostam a kagylóhéjakat és kisasszéztam velük, a fülem mellé tartva, férj csak annyit kérdezett: kifúrjam még ma este, vagy ráér reggel?
Van egy pár új fülbevalóm is.
