Rövid nyaralásunk gasztronómiai csúcsélményét utolsónak tartogattam a szó mindkét értelmében. Mivel Őszöd Szemestől csupán 4 km, a pénzen kívül semmilyen indokom nincs, hogy ne próbáljam ki, valóban felér-e a hírnevéhez. Amióta tudok erről a vendéglőről, mindig meg akartam kóstolni a főztjüket.

Balatonszemes, A Kistücsök

Hazatérésünk estéjére asztalt foglaltam, mert ezt tanácsolták, amikor rákérdeztem. Sima hétköznap, semmi EB vagy Évértékelés, asztalt foglalni kell. Időre be is futunk (ritka alkalom ez minálunk!) A pincér kisasszony felajánlja, hogy be is mehetünk a légkondicionált részbe, de már este 6 körül volt, gondoltuk, jó lesz a vászontető alatt is. Az asztalok mintegy felén rajta a foglalt tábla. Ha ez így igaz, akkor legalább a Kistücsöknek vannak vendégei.

A teríték meglepő, még soha nem láttam a kanalat középre tenni, de minden asztalon így volt:

Kapunk mindjárt étlapot is, amit hosszan tanulmányoztunk. Annyi pénzünk és akkora bendőnk nincs, hogy mindent kipróbáljunk, hát olyat keresünk, ami érdekes, és esetleg elkészíthető otthon is.

Feleségem nem kér előételt, én  "Préselt malacfejhús chilis mogyoróhagymával"-t választom. Főételnek feleségemet rábeszélem egy "Friss házi sajt grillezve, mogyorós uborkasalátával és barnarizzsel"-re, magamnak pedig "Házilag gyúrt szélesmetélt vaddisznóhússal és vargányagombával"-t rendelek (vadhús és gomba - két kedvencem). Mivel nekem kellett utána vezetni, csak ásványvizet kértem, de jó nagyot. Végre egy hely, ahol van 7,5 dl-es ásványvíz is! A pincérkisasszony pedig felajánlja, hogy választ bort a grillezett sajthoz, és kihozza kóstolásra. Megérkezik a víz, és egy üvegben fehér bor. Ne kérdezzétek mi volt, borokhoz nem értek, így megjegyezni sem tudom a nevüket. Annyi rémlik, hogy egy cuvee volt. Illata kellemes, kóstolva csöppet igen jó ízű. A nagy melegre való tekintettel csak 1 dl-t tölt a pohárba, hogy majd hoz újabbat, ha ez elfogyott.

Pár perc múlva megjelent két tálkával, hogy amíg az ételünk készül, megvendégelnének minket egy étvágygerjesztő falattal:

Tökszeletek kaporhabbal és kaporolajjal - kb ennyit jegyeztem meg a nevéből. Persze mázlista vagyok, Feleségem nem szereti a kapros dolgokat (noha ő főzi a legjobb tökfőzeléket), így azután előttem landol az ő tányérja is. A tökszeletkék roppanósak, nyersek. Talán patisszon lehet? A kaporolaj igazán markáns kapor íz hordozója - teljesen szétterül a számban. Imádom! A kaporhab: nos az egy fantasztikus tökfőzelék habosítva! Legalábbis az íze pont olyan volt. Mindkét tányér tisztán ment vissza a konyhába :)

Egy-két perc, és befut a Préselt malacfejhús chilis mogyoróhagymával:

A csilis mogyoróhagyma finom édes-savanyú ízű, egyáltalán nem csíp (ez utóbbit kicsit hiányoltam, de egy csilinek nem kell csípnie). A préselt fejhús pedig egy nagyon jó, egy lé nélküli kocsonya hangulatát idézi mind ízvilágában, mind halmazállapotával. A szeletek közepén ciprusi mediterrán sópelyhek vannak, mint azt egy másik segítőkész pincértől megtudtam, bár eredetileg füstölt sóra voksoltam volna. Néhány csepp citrommal ettem, mint a kocsonyát is. Fantasztikus, hogy egyáltalán nem éreztem, hogy tettem volna valamit a gyomromba, pedig látható, hogy volt ott anyag rendesen.

Egy kis pihenő, és hozzák a főételeket:

A Friss házi sajt grillezve, mogyorós uborkasalátával és barnarizzsel tál mogyorós uborkája harmonizál a barnarizs kicsit diós alapízével. A sajt nagy csalódás - gyakorlatilag semmilyen íze sincs. Sótlan is, száraz is. Szóval ez az összetevő nem érte el a menü szintjét (legalábbis a mi izlésünk szerint). A rizs és az uborka saláta viszont önmagában is kellemes volt. Persze mindenkinek más az izlése, így az Illések és Pofonok szabály lép életbe!

A Házilag gyúrt szélesmetélt vaddisznóhússal és vargányagombával rettentően forrón érkezett - elég hamar megolvasztotta a parmezánforgácsokat is. Ezt jó tulajdonságnak ítélem, mert - bár elég nehéz ilyen forró ételt fogyasztani - a sajtot egységes részévé tette az ételnek. A vargányás vaddisznóragu ízvilága számomra nagyon harmonikus volt, nem kiabált belóle az amúgy elég agresszív vargánya íz. A vaddisznó szinte szálaira szétesik a raguban hozzásimulva a metélthez. Ha egyszer reprodukálnám, szélesebbre vágnám a metéltet - de ez egyéni izlés dolga. A ragu szaftjában mintha cseppnyi cukor vagy édes bor lenne. Füszerezésében szegfübors, szerecsendió, borókabogyó és feketebors ízét véltem felfedezni. Remek étel, jó lenne tudni a tényleges füszerezését (sajnos erre nem kaptam választ).

Desszertnek Madártejet és Házi krémest gyümölcshabbal választottunk. Választásunk ismét a konyha profi voltát igazolta.

A krémes látványától hideglelést kaptam: mintha egy ócska cukrászdában készült sárga laticel lapok lennének. Ez a riadalom csak addig tartott, mig hozzá nem értünk és meg nem kóstoltuk. Fantasztikus selymes halmazállapot, mintha nagyanyáink készítették volna. Roppanós, nem elázott leveles tészta (vagy akár rétestészta is lehetett) koronázza a krémet. A legfelső réteg karamellel van áthúzva egy kis pofont adva a megszokott íznek. A gyümölcshab tényleg egy adag habos gyümölcs :)

A madártejet kicsi gyerek korom óta főzőm és nagyon kényes vagyok rá. Ebben a kreációban úgy érzem túlszárnyalták azokat az ízeket, amikkel az elmúlt 50 évben dolgoztam. Egyszerűen tökéletes. A karamell gyöngyökért a habcsúcsokon pedig köszönetem illeti az alkotóját.

Egyetlen fontos észrevételem az egész estéhez: Nem kerestem sehol sót, borsot vagy bármilyen füszert, ami hiányzott volna!

Összességében az elfogyasztott vacsora meleg fogadtatásra talált, az árakat a minőséggel arányosnak, esetleg kicsit alacsonyabbnak is éreztem. A kiszolgálás szinte tökéletes, a pincérek figyelme a vendégre irányult, annak minden óhaját lesik, talán cseppet túl erőszakosan is. Jó volt látni a szomszéd asztalnál két-három családot, ahol vagy 6 kisgyereket tanítottak szüleik a nem megszokott ízekre. Ez nyilván sokba kerülhetett, de nem lehet elég korán megtanítani gyermekeinket a kulinária csodáira!

Ha arra jártok és belefér a pénztárcába (a fenti vacsora kettőnknek mintegy 12000 Ft-ba került), javaslom a próbát.